K. bácsi kezdeti stádiumban lévő demens beteg, 82 éves. Felesége szintén ennyi idős, ő az, aki ellátja, néha orvos lányuk is segít a gondozásban.
A legnagyobb gondot a menési kényszer, szökési hajlam jelenti. Állandóan menne, el akarja hagyni a lakást. Egyik éjszaka meg is teszi: kocsiba ül és megszökik. Szerencsére megtalálják, a régen eladott kertjükhöz hajtott!
Ami még problémás, hogy elkezdett inni (soha nem ivott a betegség előtt, csak nagyobb családi összejöveteleken egy keveset), illetve csak süteményeket, tortákat, kekszeket hajlandó enni, semmi mást. Ezeket viszont mértéktelenül tömi magába. Ha nem kap alkoholt vagy édességet, dühödten kiabál. Az alkohol nagyban rontja inkontinenciáját, ha iszik, egyáltalán nem tudja tartani vizeletét. A pelenkát viszont néha leszedi magáról, általában azonban elfogadja, ha tiszta tudatú.
A menési kényszer csillapítására és a szökés megakadályozására találtunk megoldást (l.d. részletesen a könyvben). Az alkoholt eltüntettük a házból illetve alkoholmentesre cseréltük, amit csak tudtunk.
Ez máris eredmény, mert így vizeletét jobban képes tartani, és mivel józan jobban boldogulunk vele. (Természetesen a családnak is eszébe jutott, hogy nem tartanak otthon alkoholt, azonban a bácsi folyton kikönyörögte, azzal, hogy mértéket fog tartani, azonban éjszaka addig kereste az üveget, míg meg nem találta.)
Cukoréhségét tudtuk csillapítani, egészségesebb alternatívákra cserélni a süteményeket illetve egyoldalú étkezését is sikerrel megváltoztattuk (ld. a könyvemben hogyan).