Suzanne Sandwiese: DEMENS BETEGET GONDOZÓK, ÁPOLÓK
Keveset foglalkozunk a segítő szakemberek hogylétével
Sajnos keveset foglalkozunk azokkal az emberekkel (érzéseikkel, hogylétükkel), akik ezt a nehéz munkát végzik, vagyis akik nap- nap után demens beteget ápolnak, gondoznak. Nem figyelünk rájuk, nem törődünk velük érdemben és eleget. Pedig sokszor nagyon egyedül vannak a problémáikkal, érzéseikkel, szívfájdalmukkal, tehetetlenségükkel.
Elveszett lelkierő
A demens gondozás sokat elvesz az ember lelkierejéből, optimizmusából. Hiszen egy beteg agresszív kirohanása után nehéz pozitívan szemlélni a világot. Amikor szóban vagy akár tettlegesen is bántanak minket: a beteg rúg, üt, harap, lökdös és szidja az összes felmenőnket, nem könnyű újra kezdeni: odamenni, gondozni, etetni, itatni, fürdetni, kommunikálni, és főleg kedvesnek, türelmesnek lenni.
Negatív érzések
Ha egy ilyen támadás után negatív érzéseket élünk át, indulat dúl a szívünkben, feszültséget, haragot érzünk, nem találjuk a lelki békénket és kiegyensúlyozatlanná válunk, az teljesen természetes. Ezeknek az érzéseknek a felbukkanása, megjelenése, több mint normális, emberi! Akár milyen jó lelkűek, megértőek, elfogadóak vagyunk is, az első dolog, amit érzünk az az ingerültség és megbántottság, felháborodás.
Foglalkozni saját negatív érzéseinkkel
Az egészségünk megőrzése érdekében az első negatív hullám után, foglalkozzunk magunkkal. Ne ragadjunk bele a stresszbe.
Adjunk magunknak én időt, relaxáljunk, sétáljunk, lazítsunk. Mondjuk el valakinek mi bánt bennünket, mit érzünk, mi az, ami foglalkoztat minket, mit gondolunk erről az egészről.
Egy ilyen terápiás hatású kibeszélés után már tudatosíthatjuk magunkban azt, hogy ez csak a betegség és nem a beteg negatív reakciója volt.
A negatív érzések tudatosítása
De ez legyen mindig a második lépés. Az első: a negatív érzéseink tudatosítása, elfogadása. Miért? Mert ha ezt a kettőt felcseréljük, vagyis: előbb „türelmeskedünk” és nem nézünk szembe az érzéseinkkel, nem fogadjuk el őket, hagyjuk dolgozni magunkban a feszültséget, ingerültséget, akkor mintegy elfojtjuk, lenyomjuk az érzéseinket. És ennek később isszuk meg a levét! Ne csináljunk, viselkedjünk úgy, mintha mi sem történt volna. Ez a legeslegkárosabb, amit tehetünk. Az elfojtott harag, neheztelés, düh minden szervünket kikezdheti. A stressz nyomot hagy testünkön és károsítja egészségünket, vagyis lebetegíti testünket.
Törődés magunkkal
Tegyünk a feszültség és stressz káros hatásai ellen!
- Tudatosítsuk, fogadjuk el viharos érzelmeinket.
- Csökkentsük a feszültséget, akár egy kibeszéléssel, vagy mozgással.
- Ajándékozzuk meg magunkat én idővel, örömtevékenységgel (séta, meditáció, pihenés, kirándulás, játék a kutyusunkkal, olvasás, zenehallgatás, valamilyen kreatív hobbi).
Ha ezt a nehéz, emberfeletti, tengernyi lelkierőt kívánó munkát (demens beteg ápolása) végezzük, helyezzünk nagy hangsúlyt lelki egészségünk megőrzésére is! Rendkívül szükséges mentálisan törődnünk magunkkal, kezelnünk a stresszt, hiszen a teher hatalmas!