Hogyan NE kommunikáljunk demens beteggel!
A kommunikáció demens beteggel nehéz, nehezebb, aztán még ettől is nehezebb lesz, majd szinte teljesen lehetetlenné válik. Egészen addig, míg ő és mi homlokegyenest másról nem beszélünk, és a két világ kommunikációja (a miénk és az övé) el nem válik végérvényesen egymástól. Ha bekövetkezik a beteg gondolkodásának teljes elszakadása a realitástól, a valóságtól, akkor már csak „elbeszélünk” egymás mellett. Ha észben tartjuk, mit mondhatunk és mit ne, azzal minimálisra csökkenthetjük az összezördülések esélyét.
Demens beteg kommunikációja és beszéd értése
A demens beteg beszédére jellemző, hogy nehezen fejezi ki mondanivalóját, nem találja a szavakat (szótalálási nehézség) vagy valamilyen teljesen oda nem illő, értelmetlen szó vagy kifejezés csúszik a mondatba. Ezt, a betegség kezdetén, még saját maga kijavítja, kimagyarázza, azonban idővel egyre több a „baleset” a beszédében, mondataiban. Általánosságban elmondható, hogy a beteg nem érti, amit közölni szeretnénk vele. Valamint tipikus az is, hogy a beteg beszéde egyre inkább zavarossá, érthetetlenné, összefüggéstelenné, logikátlanná válik.
Kommunikáció gondozó és gondozott között
Ha a kommunikáció két ember – ez esetben gondozó és gondozott – között nem működik, vagy akár csak részben sérül, annak egyenes következménye, természetes velejárója lesz a konfliktusok, félreértések, hibáztatások megjelenése kettejük viszonyában. Ebből alakulnak ki aztán a viták, veszekedések, kiborulások, dührohamok, és végül egy elromlott, leépült emberi kapcsolat
A tudatos kommunikáció
Ha demens beteget ápolunk, elengedhetetlen megtanulnunk, hogyan kommunikáljunk a beteggel és mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy mi az, amit mindenképpen kerülnünk kell a beteggel történő beszéd során. Ha képesek vagyunk tudatosan figyelni arra, mit és hogyan mondjunk a demens betegnek, és mi az, amit semmiképpen sem, akkor az összetűzések számát is csökkenthetjük. Kommunikációs alapelvként elmondható, hogy igyekezzünk nyugodt lelkiállapotba kerülni, mielőtt demens beteggel beszélünk, mert ingerültségünket nemcsak megérzi, de negatív rezgésünket hihetetlen módon át is veszi szerettünk.
A rossz kommunikációról
Az alábbiakban felsorolok néhány olyan kommunikációs hibát, amivel gyakran találkozom. Általában ezek a „tévedések” a nem megfelelő hozzáállásból, a betegség nem ismeréséből, de legfőképpen a szellemi leépülés, memóriavesztés, tehát maga a demencia el nem fogadásából adódnak.
Nekem a „Nem emlékszel?” és a „ Tudod, már mondtam az előbb!” típusú, és az ehhez hasonló kérdések, mondatok a „kedvenceim”! Igen. Nem emlékszik. Pont ez a probléma. Erről szól a demencia.
Nemcsak eredménytelen, felesleges az, ha ilyeneket mondunk a betegnek, de egyenesen veszélyes is, mert ezzel alaposan feldühíthetjük őt.
Hogyan TILOS beszélnünk, hogyan NE kommunikáljunk soha demens beteggel:
- Felháborodva, szemrehányóan, vádlón, támadóan
- Lekezelően, leírva őt
- Folyamatosan javítgatva
- Úgy beszélni, mintha ott sem lenne
- Elfordulva tőle, vagy a háta mögött állva
- Bonyolult, hosszú mondatokat, kifejezéseket, idegen szavakat használva
- Hadarva, motyogva, halkan, összeszorított szájjal
- Ellenkezve, ellentmondva, ellenállva
- Megszégyenítve őt (Nem emlékszel? Elfelejtetted? Ezt már megbeszéltük! Tudod, amikor…, Már mondtam az előbb!)
- Több dologról egyszerre beszélve, váltogatva a témát
- Türelmetlenül, nem hagyva időt, hogy megértse a hallottakat
- Felülről lefelé (Nem vele egy magasságban, hanem fölötte állva. Ezt ő fenyegetésnek érezheti.)