A METAKOMMUNIKÁCIÓ JELENTŐSÉGE DEMENS BETEGNÉL
Amikor a demens beteggel próbálunk kommunikálni, közölni valamit, nem feltétlenül szavaink értelme, hanem hangunk, mozgásunk, testtartásunk, arckifejezésünk, mimikánk, gesztusaink kifejezőek a demens beteg számára. Ezek a metakommunikációs jelek, sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak a szellemileg hanyatló emberrel történő kommunikáció során, mint a szavak, mondatok.
Milyen kommunikációt ért a demens beteg?
A demens beteg azokat a jeleket értelmezi, melyekkel kísérjük mondanivalónkat. Tehát nem azt érti, amit mondunk, hanem ahogy mondjuk. Ő jobban képes olvasni a beszédet kísérő jelekből, mint a szavakból.
Ha például ugyanazt a mondatot mosolyogva, kedvesen, szinte mézesmázosan adjuk elő, teljesen máshogy értelmezi, mintha szavaink pontosan megegyeznek az előbbivel, de komolyan, merev arccal, mély hangon kommunikáljuk felé mondandónkat.
A metakommunikációról
A metakommunikáció egy öntudatlan, ösztönös közlési mód, reakció, mellyel kinyilvánítjuk a témához vagy a beteghez fűződő viszonyunkat.
A beteg hozzátartozójának, ápolójának a metakommunikáció egy erős eszköz lehet a kezében amit, ha meg tanul irányítani, kontrollálni, uralni, jobban értésére tudja adni a betegnek, mit szeretne! A gondozó sokkal inkább képes lesz megértetni a beteggel a szándékát, kifejezni akaratát, mondanivalóját, mintha ugyanezt szavakkal próbálná elérni.
Hogyan alkalmazzuk a metakommunikációt?
Ezért érdemes nagyon figyelnünk arra hogyan kísérjük, egészítjük ki beszédünket! Tudatosítsuk mozdulatainkat, mimikánkat, mindent, ami kíséri mondanivalónkat, kommunikációnkat. Tanuljunk meg figyelni eddig öntudatlan közléseinkre, irányítsuk metakommunikációs jeleinket.
A legtöbbször ugyanis elfelejtkezünk arról, mit is csinálunk kezünkkel, arcunkkal beszéd közben, pedig a demens beteg elképesztő módon érzékeli ezeket az öntudatlan jeleket. Pontosan érzi azt, ami a szavaink mögött megbújik, minden érzelmet, hangulatot és ehhez nagyban hozzájárulnak a metakommunikációs jeleink is.
A metakommunikáció jelei:
- Mimika
- Tekintet (pl. szemkontaktus, nézésmód)
- Mozgás
- Gesztusok
- Testtartás
- Hang (magasság, ritmus, erő, hangsúly, hanglejtés)
- Beszéd (a beszédtempó és ritmus)
- Távolság (lehet közeli vagy távoli)
- Külső megjelenés (Ruha, cipő)
Fontos, hogy metakommunikációs jeleink (gesztusaink, arckifejezésünk, mozdulataink, tartásunk, hanglejtésünk, stb.) minél megnyugtatóbbak, barátságosabbak, kedvesebbek legyenek! Ezzel szintet lépünk nemcsak a beteggel történő kommunikációban, hanem a bizalomépítésben is!