A demencia végstádiumában gyakran szükséges, hogy ne otthon, hanem bentlakásos intézményben, vagy kórházban ápolják a beteget. Ebben a szakaszban fontos a 24 órás felügyelet, mert a betegek teljes ellátásra, nagyfokú segítségre szorulnak.
A demencia végső stádiumában az érintettek általában már nem ismerik fel saját családtagjaikat, vagy olyan embereknek hiszik őket, akik már régen elhunytak.
A betegség utolsó szakaszában gyakran elveszítik a teljes beszédkészségüket, nem képesek kifejezni magukat. Már egyáltalán nem tudják közölni igényeiket, vagy panaszaikat.
Nem képesek kontrollálni a vizelet-, illetve székletürítésüket.
Az inkontinencián kívül más fizikai problémák is előfordulhatnak, mivel az immunrendszer ebben a szakaszban súlyosan legyengül. Ilyenek például a különböző fertőzések (pl.bőr, vagy húgyúti).
A demens betegek ebben a szakaszban képtelenek gondoskodni magukról.
A demencia végső szakaszában gyakran fordulnak elő különböző formában evési és nyelési zavarok. Az érintettek például már nem értik, hogy ki kell nyitniuk a szájukat és rágniuk kell. A demencia végstádiumában szenvedő emberek közül sokan egyre nehezebben nyelnek, vagy megtagadják az étkezést, ezért nő az alultápláltság, valamint a kiszáradás veszélye.
Mivel a végstádiumú demenciában szenvedő betegek gyakran félre nyelnek, az ételmaradék könnyen bejuthat a tüdőbe, és gyulladást okozhat. A tüdőgyulladás a leggyakoribb halálozási ok a demenciában szenvedőknél.
Az izmok megmerevednek, mert az agy nem küld elég impulzust a mozgáshoz. A demencia végső stádiumában sokan tolószékbe kényszerülnek, vagy ágyhoz kötöttek lesznek.
Gyakran megfigyelhető, hogy a demencia végstádiumában szenvedő emberek erősen szoronganak. Sokszor teljes érdektelenségbe, apátiába süllyednek.
Fontos, hogy felkészüljünk a betegség különböző szakaszaira és a tüneteire. A „Demencia a gyakorlatban” című könyv szakértői tanácsokat ad a demenciában szenvedő emberekkel való bánásmódhoz.
Felhasznált irodalom: