Elvárások, amelyek már nem működnek
Elvárások, amelyek már nem működnek
Nagyon sok családban ugyanaz ismétlődik: a hozzátartozók még mindig a régi embert keresik abban, aki már demenciával él. Azt várják, hogy úgy viselkedjen, gondolkodjon, reagáljon, mint régen. Mintha csak „rossz napja lenne”. Mintha csak „kicsit feledékeny” lenne. De a valóság az, hogy a demencia mindent megváltoztat: a személyiséget, a szokásokat, a képességeket, a viselkedést. MINDENT.
Sokan elvárják, hogy egy demens beteg:
- rendszeresen fürödjön,
- rendesen felöltözzön,
- mindig lenyelje a gyógyszert,
- annyit egyen, mint azelőtt
- reagáljon a kérdésekre vagy a jelenlétre,
- „értelmesen viselkedjen”,
- örüljön a vendégeknek.
De ezek az elvárások már sokszor nem reálisak. Nem azért, mert a beteg nem akar úgy viselkedni, tisztálkodni, enni, inni, mint azelőtt – hanem azért, mert nem képes rá. A demencia olyan változásokat okoz az agyban, amelyeket sem a beteg, sem a család nem tud akaratból„legyőzni”./Az életritmus felborulása, szokások megváltozása
A leggyakoribb félreértés az, amikor valaki csodálkozik azon, hogy a beteg nem reagál, „nem érti”, „nem figyel”, „nem működik együtt”. Pedig sok demens beteg egyszerűen apatikus./ Apátia demens betegnél Nincs ereje, motivációja, lelki kapacitása bármit kezdeményezni. Ez nem lustaság, nem dac, nem rossz természet. Ez a betegség (demencia) része.
Ugyanígy irreális azt várni, hogy a beteg majd „rájön”, „észbe kap”, „összeszedi magát”. A demencia gyógyíthatatlan, nem visszafordítható. A „normális” élet, amit a család ismer, már a múlté. Ez fájdalmas tény, de minél előbb sikerül szembenézni vele, annál kevésbé fogunk összetörni.
A teher nem csak a beteg viselkedése miatt lesz nagy, hanem az elvárásaink miatt is. Minél inkább ragaszkodunk ahhoz, ahogy „régen volt”, annál többször csalódunk. Minél inkább próbáljuk azt igazán megérteni, hogy ő már nem képes bizonyos dolgokra, annál könnyebb lesz a mindennapok terhe.
Nem a beteget kell megváltoztatni – mert nem fog menni. A saját mércénket, elvárásainkat kell átállítani. Ha azt mondjuk magunknak:
„Nem azért ilyen, mert nem akarja – azért ilyen, mert demens”,akkor hirtelen minden egy kicsit elfogadhatóbbá válik.
A demens betegek egy másik világban élnek, ahol a szabályok már nem ugyanazok. Nekünk nem visszahozni kell őt onnan, hanem megtanulni mellette élni, elfogadással, türelemmel és új mércével. És akkor a nehézségek is kevésbé fognak fájni.
Önnek mit a legnehezebb elfogadnia demens szerette viselkedésében?
