Tartalomjegyzék

• Mi is a demencia?
• A demencia első jeleinek felismerése
• Amikor kialszik a belső tűz: Az érdeklődés elvesztése, az apátia
  • A hobbi elhanyagolása
  • Visszahúzódás a társaságtól, emberektől
  • Közöny a család iránt
• Feledékenység- a rövid távú memória hanyatlása
• A jól ismert útvonalak hirtelen „megnyúlnak”
• A szokásos napi dolgok már nehezebbek
• Időbeli zavarodottság: „Mikor is van most?”
• A szavak keresgélése és a beszéd elakadása
  • A "szó-saláta" és a helyettesítés
  • A kérdések végtelen ismétlése
  • Elveszíti a beszéd fonalát
• A tárgyak szokatlan helyre kerülnek
• Hangulati ingadozások és személyiségváltozás
• Az ítélőképesség meggyengülése
• Amikor a mozdulatok "szétesnek": bizonytalanság
  • Csetlés-botlás
  • Térérzékelés zavara
• A finommotorika elvesztése: Amikor az ujjak már nem engedelmeskednek
  • A „hobby vége”
  • Csúnya írás
  • Öltözködési nehézségek
• Mire figyeljünk?
• Miért életmentő a korai felismerés?
• Gyakran Ismételt Kérdések a demencia kezdeti szakaszáról
• Források

Mi is a demencia?

A demencia nem egy önálló betegség, hanem egy tünetegyüttes, gyűjtőfogalom, ami a kognitív képességek csökkenését jelenti. A kognitív képességek: a gondolkodás, memória, figyelem, észlelés, tanulás, kommunikáció.

Demencia szóról először mindenkinek a felejtés jut eszébe, azonban demencia esetén nem csupán egyszerű feledékenységről van szó, hanem fokozatos szellemi hanyatlásról is.

 Ami korábban magától értetődő volt (például egy tárgy használati funkciója, vagy egy társadalmi szabály), az lassan érthetetlenné válik. A demencia valójában a világhoz való kapcsolódás megváltozása: a szavak nehezebben jönnek, az összefüggések elhalványulnak, és a környezet ingerei néha érthetetlen zajként hatnak. Fontos megérteni, hogy a demencia mögött az agy fizikai változásai állnak, tehát nem akaratlagos viselkedésről van szó, hanem a kognitív funkciók hanyatlásáról beszélünk, amely alapjaiban írja felül a korábbi személyiségjegyeket, viselkedést, gondolkodást, a logikát.

A demencia nem egy orvosi diagnózissal kezdődik, hanem sokkal előbb, a hétköznapokban (például egy  egyszerű beszélgetés közben) merülhet fel bennünk a gyanú, hogy van valami baj, valami megváltozott, ez így nincs rendben….

A demencia első jeleinek felismerése

Sokan kérdezik, hogy „Miből tudjuk először?”. Nem könnyű megfogalmazni, mert a demencia tünetei eleinte olyanok, mintha csak a fáradtság jelei lennének, de sokan ( tévesen) írják az öregedés számlájára is.

Amikor valaki, akit szeretünk, elkezd „másként” viselkedni, az ember eleinte hajlamos szemet hunyni a dolog fölött. „Áh, csak biztos fáradt”, vagy „Mindenki felejt el neveket”. Ha él bennünk a gyanú a betegségre, jobb minél hamarabb orvoshoz vinni szerettünket, mert a korai felismerés aranyat ér. Nem azért, mert van valami csodapirula az időskori demenciára, hanem mert így érthetjük meg őt igazán, felismerjük mi zajlik benne, és nem a makacsságot vagy a rosszindulatot látjuk a tettei mögött.

1.Amikor kialszik a belső tűz: Az érdeklődés elvesztése, az apátia

Gyakran nem a felejtés az első, amit észreveszünk, hanem az, hogy érzelmileg közömbös a saját életét, környezetét, „hobbijait”, stb. illetően. Ez az apátia. Nem szomorú, nem sír, hanem egyszerűen csak nem érdekli már az, amiért korábban rajongott. Az apátia nem lustaság, hanem a motiváció lassú leépülése. A beteg nem azért nem locsolja meg a virágait, mert elfelejtette, hanem mert az agya már nem küldi azt az érzést, ami régen örömet okozott neki, amikor virágait gondozta. Ez a fajta érzelmi kiüresedés gyakran fájdalmasabb a családnak, mint a felejtés, mert úgy tűnhet, a szerettük már nem szereti őket. Ez nem igaz: csak a betegség gátolja az érzelmek kifejezését. Az apátiáról részletesebben:Apátia demens betegnél

• A hobbi elhanyagolása: Képzeljünk el valakit, aki világéletében imádta a kertet, minden növényt, virágot név szerint ismert, és lelkiismeretesen gondozta valamennyit. Most pedig csak ül a teraszon, nézi az egyre szaporodó gazt, és eszébe sem jut, hogy kihúzgáljon néhány gyomot.
• Visszahúzódás a társaságtól, emberektől: Korábban minden vasárnapi ebéden ő volt a hangadó, most meg csak hallgat, vagy kifogásokat keres, hogy miért ne kelljen részt vennie a közös családi eseményeken.
• Közöny a család iránt: Megszületik az unoka, vagy valami nagy dolog történik a családban, ő pedig csak bólint egyet, vagy elfordul és nem látszik az öröm a szemében.

2. Feledékenység- a rövid távú memória hanyatlása

Ez a legtipikusabb korai jel, de nem úgy, ahogy a filmekben látható. Először nem a családtagjait nem ismeri fel (ez később következik be), hanem arra nem emlékszik, amit öt perce mondtunk neki. Ebben a szakaszban az agy olyan, mint egy lyukas kosár: amit beleteszünk, az azonnal kiesik. Nem a gyermekkori emlékek tűnnek el, hanem a „most” pillanatai. A beteg képes hosszú percekig mesélni a harminc évvel ezelőtti esküvőjéről, de azt már nem tudja felidézni, hogy tíz perce bevette-e a gyógyszerét. Ezért van az, hogy ugyanazt a történetet háromszor is elmeséli egy ebéd alatt, teljesen meggyőződve arról, hogy most mondja először.

• Például megkérdezi, mi lesz az ebéd. Megmondjuk, hogy rántott hús. Két perc múlva újra megkérdezi. Aztán tíz perc múlva megint.
• Miben más ez, mint a sima felejtés? A demenciánál egyszerűen nem ment el új információt az agy. Hiába ismétlünk valamit újra és újra, nem ismerős neki az információ.

3. A jól ismert útvonalak hirtelen „megnyúlnak”

Valaki, aki évek óta ugyanabba a boltba jár, egyszer csak megáll a sarki közért előtt, és nem tudja, merre kell hazamennie. Ez nem látványos eltévedés, inkább egyfajta pillanatnyi „lefagyás”. A tájékozódási zavar a demencia kora szakaszában csak „tágabb környezetben” jelentkezik, de később a saját környékük, majd az otthonuk is egy idegen, ismeretlen labirintussá válik. Az agy már nem képes térképszerűen összeilleszteni a látott épületeket az útiránnyal. Ilyenkor történik meg, hogy a boltba menet megállnak, és hirtelen nem tudják, balra, vagy jobbra kell-e fordulni. Ez a bizonytalanság hatalmas szorongást szül, ezért sokan inkább ki sem mozdulnak otthonról, félve a „lefagyástól”.

• Például elindul a postára, de a szomszéd utcában megáll, és bizonytalanul nézelődik. Ha megkérdezzük, hova megy, lehet, hogy rávágja: „Csak sétálok”, de a szemében ott van egy kis riadtság, mert abban a pillanatban nem áll össze a fejében, hogyan juthat el a postára. Sőt, valószínűleg azt sem tudja, hogy eredetileg hova akart menni és miért.

4. A szokásos napi dolgok már nehezebbek

Itt jönnek be a képbe a bonyolultabb, de rutinszerű feladatok. A kávéfőzés, a csekkek befizetése, vagy a főzés. A komplex feladatok, mint egy ételrecept követése, vagy a távkapcsoló kezelése, több lépésből álló „rutin cselekvés sorozatok”. A demencia ezeket a láncszemeket szakítja szét. A beteg elkezdi a kávéfőzést, de megáll a víztöltésnél, mert a következő lépést – a kávé betöltése – már nem tudja lehívni az emlékezetéből. Amit korábban rutinból, szinte oda sem figyelve megcsinált, az most olyan nehézzé válik, mint egy bonyolult gép összeszerelése használati utasítás nélkül.

• Például mindig isteni húslevest főzött. Aztán egyszer csak túl sós lesz az étel. Következő alkalommal kifelejti belőle a zöldséget. Aztán azt látjuk, hogy csak áll a fazék mellett, és mintha nem tudná, melyik lépés következik a másik után. Ez azért van, mert a főzés folyamata kitörlődött a fejéből.

5. Időbeli zavarodottság: „Mikor is van most?”

Nekünk természetes, hogy kedd van, délelőtt tíz óra. Egy kezdődő demenciában az idő kezd elmosódni. Az időérzék elvesztése nem csak a dátumok „törlődését” jelenti. A beteg belső órája zavarodik meg, így az éjszaka és a nappal határai elmosódnak. Előfordulhat, hogy este nyolckor azt hiszi, reggel nyolc van, és elindul a boltba, vagy télen a nyári ruháját keresi, mert a fejében épp július van. Az állandó időbeli bizonytalanság miatt érzik magukat elveszettnek a világban a demens betegek, hiszen nem tudják hova kötni a jelen pillanatot.

• Például felöltözik ünneplőbe hétfő reggel, mert azt hiszi, vasárnap van és templomba kell menni. Vagy ami még gyakoribb: hajnalban felkel, és elkezdi készíteni a vacsorát, mert nem tudja eldönteni a kinti fényekből, hogy reggel van, vagy este.

6. A szavak keresgélése és a beszéd elakadása

Mindannyiunknak van olyan, hogy már a nyelvünk hegyén van egy szó, de mégsem jut eszünkbe egy név, egy film címe. De egy demens betegnél a szavak keresgélése egyre gyakoribbá válik, és fura módon próbálják pótolni a hiányt. A kommunikációs nehézség nemcsak a szavak hiányáról szól, hanem a mondatalkotás széteséséről is. Ahogy a beteg érzi, hogy fogynak a szavai, elkezdi körülírni azt a szót, ami nem jut eszébe. Sokszor azért szakítják félbe a mondatot, mert amiről beszélni akartak, egyszerűen „elpárolog” a fejükből menet közben. Emiatt inkább a csendet választják társaságban. A családtagoknak is nagyon nehéz, amikor a szerettükkel már nem lehet „csak úgy” elbeszélgetni.

• A "szó-saláta" és a helyettesítés: Gyakran előfordul, hogy a beteg nem találja a megfelelő kifejezést, ezért kitalál helyette valamit. Például a „cipő” helyett azt mondja: „az a lábra való izé”, Vagy például nem jut eszébe a „távirányító” szó. Ehelyett azt mondja: „Tudod, az az izé, amivel a tévét … bigyózzuk.”. Ami még zavaróbb, egy teljesen oda nem illő szót illeszt a mondatba. Az oda nem illő szót először észreveszi és kijavítja, de később már nem tűnik fel neki a tévedése.
• A kérdések végtelen ismétlése: A gyakran ismételt, százszor feltett kérdések próbára teszik mindenki türelmét. Ugyanazt a kérdést sokszor felteszi, mert az agya már nem rögzíti a választ.
• Elveszíti a beszéd fonalát: Megfigyelhető, hogy ha többen beszélgetnek az asztalnál, ő hamar elhallgat. Már nem tudja követni a témaváltásokat, a vicceket, vagy a több szálon futó történeteket. Inkább csak mosolyog és bólogat, de ha kérdezzük, látszik rajta, hogy nem igazán tudja, miről van szó.

7. A tárgyak szokatlan helyre kerülnek

Ez az egyik legbiztosabb jele annak, hogy baj van. Ez a tünet több, mint szórakozottság; az összefüggések felismerésének hiánya. Bárki lerakhatja a kulcsot a kamrában, de tudja, hogy az nem oda való. A demenciával élő viszont logikusnak érezheti, hogy a piszkos zoknit a sütőbe tegye, vagy a pénztárcáját a szemetesbe rejtse a tolvajok elől. Amikor pedig nem találja az általa elpakolt dolgokat, gyakran a környezetét vádolja lopással, mert nem emlékszik a saját cselekedetére.

• Például megtaláljuk a vasalót a hűtőben, vagy a karóráját a cukortartóban. Ha megkérdezzük, hogy került oda, gyakran az a válasz, hogy valaki más tette oda, nem ő.

8. Hangulati ingadozások és személyiségváltozás

 Az addig kedves, türelmes ember hirtelen ingerlékeny lesz, vagy gyanakvó. Például egy korábban vidám nagymama gyanakvóvá, sőt ellenségessé válik. Ez a változás a homloklebeny érintettsége miatt alakul ki, ahol az indulatok kontrollálása zajlik. A beteg nem rosszindulatú lesz, hanem elveszíti azt a „szűrőt”, ami eddig visszatartotta a dühét, vagy a félelmét. A hirtelen sírás, vagy nevetés mögött sokszor az áll, hogy a beteg érzi a saját szellemi hanyatlását, és ez a tehetetlenség robban ki belőle érzelmi viharként.

• Például olyan dolgok miatt lesz dühös, amik korábban nem zavarták. Vagy éppen ellenkezőleg: teljesen visszahúzódik, nem érdekli a hobbija, nem akar társaságba menni, nem akarja nézni a vetélkedőket pedig régen szívesen nézte a Szerencsekereket, vagy a Legyen Ön is milliomost. Ez sokszor azért van, mert érzi, hogy valami nem stimmel nála, és a visszahúzódással védi magát a lebukástól, vagy a kudarcélménytől.

9. Az ítélőképesség gyengülése

Az ítélőképesség gyengülése  pénzügyi dolgokban a legrosszabb. Olyan döntéseket hoz, amiket korábban soha. A józan ész és a veszélyérzet csökkenése miatt egy demens beteg kiszolgáltatottá válik. Már nem tudja felmérni a pénz értékét, így egy értéktelen kacatért is képes kifizetni a fél nyugdíját, vagy télen kabát nélkül indul el sétálni, mert nem érzi annak a veszélyét, hogy megfázhat. Az ítélőképesség meggyengülése azért veszélyes, mert a család sokszor csak akkor veszi észre a bajt, amikor már jelentős anyagi kár keletkezett, vagy veszélyes helyzetbe sodorta magát idős szerette. Az ítélőképességről és döntéshozatalról itt is olvashat:Demencia-döntéshozatal, ítélőképesség

• Például olyan dolgokat rendel meg a tévéshopból, amikre semmi szüksége, vagy hatalmas összegeket ad oda házalóknak, ügynököknek, mert nem tudja felmérni a pénz értékét, vagy a helyzet veszélyességét.

10.Amikor a mozdulatok "szétesnek": bizonytalanság

Az első jelek között gyakran ott van a bizonytalan járás, az egyensúlyprobléma is. Nem emeli úgy a lábát, mint régen. A mozgás koordinációja szorosan összefügg a kognitív funkciókkal. A „csetlés-botlás” valójában az agy hibás parancsaiból fakad: a lábak már nem engedelmeskednek, a lépések rövidülnek és bizonytalanná válnak.

A tárgyak „leverése” sem ügyetlenség, hanem a térlátás romlása; a beteg egyszerűen nem ott látja a poharat, ahol az valójában van. A mozgás bizonytalansága, az egyensúlyvesztés, a botladozás, az esések, balesetek gyakran az első jelei annak, hogy az idegrendszer már nem tudja precízen irányítani a testet.

• Csetlés-botlás: Olyan küszöbökben akad el, amik harminc éve ott vannak. Gyakoribbá válnak a megmagyarázhatatlan esések, amikre csak annyit mond: „megcsúsztam”, vagy „nem figyeltem”.
• Térérzékelés zavara: Nyúl a vizespohárért az asztalon, de centikkel mellényúl, vagy egyszerűen lesöpri a földre a poharat. Nem azért, mert nem látja, hanem mert az agya rosszul lövi be a távolságot.

A finommotorika elvesztése: Amikor az ujjak már nem engedelmeskednek

Gyakran a  betegek ilyenkor hagyják abba a kedvenc időtöltéseiket, például varrás, horgolás, keresztrejtvény.

• A „hobby vége”: Aki évekig tökéletes sálakat kötött, egyszer csak elakad a kézimunkába, belegabalyodik a fonalba, majd dühösen félredobja az egészet. Az ujjai már nem tudják azt a finom, összehangolt mozgást, ami a kötéshez kell.
• Csúnya írás: Érdemes megnézni a bevásárlólistát, vagy egy aláírást. A betűk kuszák lesznek, a sorok elcsúsznak, mert a kéz remegőssé és bizonytalanná válik.
• Öltözködési nehézségek: Egy gomb begombolása vagy a cipőfűző megkötése hirtelen megoldhatatlan rejtvénnyé válik.

Mire figyeljünk?

Figyelni kell az apró változások összességére. Egy-egy elfelejtett név még semmit nem jelent. De ha a felejtés mellé társul a gyanakvás, a tárgyak elpakolása furcsa helyekre, és a napi rutin szétesése, akkor ott már valami dolgozik a háttérben. Tehát, ha nem egy jel utal a demenciára, hanem több korai tünetet is észlelünk egyszerre, akkor érdemes felkeresni egy orvost.

A hozzátartozók gyakran  próbálják orvosolni a problémát úgy, hogy rászólnak, figyelmeztetik, vagy kijavítják a beteget: „De hát mama, ne mondd már, hogy nem tudod, tegnap voltunk nálad!” Ez felesleges, csak feszültséget szül. Ilyenkor nem segít a logika és az érvelés. A demencia egész biztosan nem jön helyre attól, ha egy demens betegre rászólunk, vagy figyelmeztetjük, mert hibázott.

Ha a fenti jeleket észrevesszük, ne essünk pánikba, de ne is söpörjük a szőnyeg alá a problémát. Mielőbb keressünk fel egy orvost, hiszen minden esetben az ő kompetenciája a diagnózis felállítása! Az orvosi diagnózis nélkül csak jelek, csak egy gyanú, ami nem jelent demenciát. A mi dolgunk hozzátartozóként, vagy gondozóként nem a diagnosztizálás, hanem az hogy észrevegyük a változásokat, szerettünk mellett álljunk, és elfogadjuk őt olyannak amilyen, illetve a mi feladatunk szólni az orvosnak.

Fontos tudatosítanunk, hogy szerettünk nem figyelmetlenségből csinálja ezeket a dolgokat. Nem azért kérdez meg valamit ötször,mert idegesíteni akar, hanem azért, mert elfelejtette, hogy már kapott választ. Nem azért nem válaszol, mert nem figyel ránk, hanem mert, nem tud válaszolni. Nem azért nem akar kikelni az ágyból, mert lusta, hanem mert apátiás, stb. 

Miért életmentő a korai felismerés?

Minél hamarabb felismerjük ezeket az apró jeleket, annál több időnk marad a felkészülésre. A demencia sajnos egy folyamatosan romló állapot, de ha időben orvoshoz kerül a beteg, nemcsak a tünetek kezelésében kaphatunk segítséget, hanem értékes időt nyerünk a felkészülésre. Ne feledje, Ön nincs egyedül.

Az időben meghozott döntések – legyen szó a pénzügyek rendezéséről, hivatalos meghatalmazásokról vagy akár egy idősotthoni várólistára való feliratkozásról, leveszik a  terhek egy jelentős részét a vállunkról. Ilyenkor még van lehetőség átbeszélni a beteggel az ő kívánságait, és időben kereshetünk profi házi gondozót is, hogy ne egyedül kelljen megvívnunk ezt a harcot és segítséget kapjunk a gondozásban.

A tudás a legerősebb fegyverünk. Ha értjük, mi zajlik szerettünkben, a düh helyét átveszi a türelem és az elfogadás. Csak így tudunk valódi támaszai lenni, demens beteget otthon gondozni, és csak így tudjuk megőrizni a saját lelki békénket is ebben a nehéz folyamatban.

Gyakran Ismételt Kérdések a demencia kezdeti szakaszáról

Mi a különbség az egyszerű feledékenység és a demencia között?

Ha elfelejt egy nevet, az már demencia? Nem! A fáradtság, a stressz is okozhat névfelejtést. A legegyszerűbben így különböztetjük meg a demenciát a feledékenységtől: a feledékenységnél az információ megvan, csak nehezen jön elő, a demenciánál viszont az információ mintha soha nem is létezett volna.

Néhány példa, mi a különbség a demencia és az egyszerű feledékenység között:

1. Nevek

• Egyszerű feledékenység: Nem jut eszünkbe egy ismerősünk neve. Törjük a fejünket, de semmi. Majd fél óra múlva, hirtelen beugrik a név.
• Demencia: Nemcsak a név nem ugrik be, de hiába mondják meg az ismerősünk nevét, az nem indít el semmilyen emléket, abszolút nem ismerős sem ő, sem a neve.

2. Tárgyak helye

• Egyszerű feledékenység: Letesszük a szemüveget valahova, és tíz percig keressük. Végül megtaláljuk a konyhapulton: „Tényleg, ott hagytam, amikor vizet ittam.”
• Demencia: Megtaláljuk a szemüveget a mélyhűtőben, vagy a cipős szekrényben. Fogalmunk sincs, hogyan került oda.

3. Mindennapi feladatok (pl. kávéfőzés)

• Egyszerű feledékenység: Elindítjuk a kávéfőzőt, de elfelejtünk vizet tölteni bele. Amikor észrevesszük, tudjuk, mit rontottunk el, és pótoljuk a vizet.
• Demencia: Ott állunk a kávéfőző előtt, és nem tudjuk, mit kell csinálni, mi következik egymás után, mi a sorrend, hogyan kell kávét főzni. A folyamat egésze esik szét a fejünkben.

4. Tájékozódás

• Egyszerű feledékenység: Egy pillanatra elbambulunk a kocsiban, és a megszokott útvonalon máshol fordulunk le. Azonnal korrigáljuk, tudjuk, hol vagyunk.
• Demencia: Megállunk a sarki közértnél, és hirtelen nem tudjuk, melyik irányba kell indulni hazafelé. A környezet idegenné válik.

 Ha azt látjuk, hogy a felejtés már a biztonságot (pl. nyitva maradt gáz, eltévedés) vagy az önellátást (pl. tisztálkodás elmaradása) veszélyezteti, akkor az már biztosan túlmutat az egyszerű feledékenységen, szórakozottságon.

2.  Meggyógyítható az apátia, ha több programot szervezünk neki? Sajnos a demenciával járó apátia nem egyszerű „kedvtelenség”. Hiába visszük el a kedvenc helyére, ha az agya már nem tudja befogadni az ingereket, az csak frusztrációt okoz neki. A megoldás nem a több program, hanem a kevesebb. És ezeket is fokozatosan „adagoljuk”.
3. Miért lesznek agresszívak a betegek a korai szakaszban? Ez nem valódi agresszió, hanem félelem. Képzeljük el, hogy nem találjuk a szavakat, nem ismerjük fel a saját lakásunkat, mintha egy idegen, ismeretlen helyen lennénk. A beteg ilyenkor a saját tehetetlensége, vagy félelme miatt vág vissza a környezetének.

Fontos! Ez a cikk kizárólag tájékoztató jellegű, és nem minősül orvosi szakvéleménynek, vagy diagnózisnak. A leírt tünetek hátterében számos egyéb egészségügyi probléma is állhat. Ha Ön vagy szerette a fenti jeleket tapasztalja, kérjük, minden esetben forduljon szakorvoshoz (neurológushoz vagy pszichiáterhez) a pontos diagnózis felállítása érdekében. Soha ne kezdjen öngyógyításba vagy diagnosztizálja szerettét szakember segítsége nélkül!

 Források

• Magyar Alzheimer Társaság
• Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága –alzheimerweb.hu
• Egészségvonal - egeszsegvonal.gov.hu
• Együtt a demenciával-demencia.hu