Tartalom

Az első találkozás aranyszabálya: fokozatosság. 1

A múlt mint híd – élettörténet alapú gondozás. 2

Kommunikáció. 3

Konfliktuskezelés. 3

Az elutasítás természetes első reakció – hogyan ne vegye magára a gondozó?. 4

A bizalom hosszú folyamat 4

A gondozónő elfogadtatása a demenciával élő beteg életében sokszor nem könnyű feladat. Természetes, hogy a beteg ellenáll: a demencia miatt nehezen érti meg a változásokat, és a bizalomhiány, a zavarodottság könnyen szorongást vált ki nála. A siker kulcsa a fokozatosság, a türelem. Az alábbi lépések segítenek abban, hogy a demens beteg a gondozónőt ne „betolakodónak, veszélyes idegennek” tekintse, hanem barátságos segítőt lásson benne.

Az első találkozás aranyszabálya: fokozatosság

Egy gondozónő megjelenése komoly szorongást okozhat egy demens betegnél. A bemutatkozást érdemes előre megtervezni.

Lépésről lépésre: Az első találkozásnál ne legyen hosszú az együtt töltött idő és ne legyen feladat sem. Rövid, kellemes közös tevékenységek (pl. egy teázás vagy rövid séta) sokkal jobban működnek.

Családtag jelenléte: Az első néhány alkalommal fontos, hogy ott legyen egy családtag. Lehetőleg az a hozzátartozó, aki sokat van vele, vagy olyan rokon, akit a demens beteg nagyon szeret. Ha látja, hogy a hozzá közel álló emberek elfogadással, bizalommal vannak a gondozónő iránt, akkor neki is könnyebb lesz az elfogadás. Ő (rokon) hidat képez a beteg és az új gondozó között és segít csökkenteni a szorongást.

Időzítés: Az első találkozásra válasszanak nyugodt napszakot, amikor a beteg kevésbé zavart vagy fáradt. Kerüljék a délutáni, feszültebb órákat.

Élettörténet alapú gondozás

A demenciával élő ember számára a jelen gyakran bizonytalan, töredezett és ijesztő. A rövid távú memória sérül, az új információk nehezen rögzülnek. Ugyanakkor a régi emlékek (különösen az érzelmileg jelentős életesemények) sokszor meglepően épen maradnak. A felejtésről még több:Hogyan nyilvánul meg a felejtés demenciában? Tipikus jelek,

Ebben rejlik az egyik legerősebb eszköz a gondozónő kezében: a múlt, mint kapcsolódási pont. A gondozónő szánjon időt a beteg élettörténetének megismerésére.

Miért működik az élettörténeti megközelítés?

Nagyon fontos, hogy a gondozónő megismerje a demens beteget, akit gondozni fog. A beteg múltjának, élettörténetének megismerése sokat számít, mert a személyiség mélyebb rétegei, az egykori szerepek, értékek és érzelmi mintázatok tovább élnek.

Ha a gondozónő megismeri a beteg múltját, akkor:

• nem egy „ellátandó feladatot” lát,
• hanem egy volt tanárt, édesanyát, gazdálkodót, művészt,
• egy embert, aki évtizedeken át döntéseket hozott, felelősséget vállalt, értéket teremtett.

A régi szerepek

 Ha a gondozónő ismeri a demens beteget, akkor "megszólíthatja őt a korábbi szerepeiben", például:

• Egy volt tanárt meg lehet kérni: „Segít nekem eligazodni?”
• Egy édesanyától lehet tanácsot kérni  a főzésnél.
• Egy mesterembertől meg lehet kérdezni: „Ön hogyan csinálná?”

Emlékek

A demens beteg nem mindig emlékszik arra, mit mondtak neki öt perce. A hosszútávú emlékezet és az "érzelmi memória" azonban sokkal tovább megmarad, ezért a gondozónő ezeken keresztül közelebb kerülhet hozzá.

Például:

• régi fényképek nézegetésével,
• ismert dalok hallgatásával,
•  ételek felidézésével.
• fiatalkori élmények felidézésével.

Hogyan segíti mindez a gondozónő elfogadását?

Amikor a gondozónő a beteg múltjához kapcsolódik, nem idegenként jelenik meg. Nem egy „új ember” lép be az életébe, hanem valaki, aki érdeklődik iránta. Ez csökkenti az ellenállást, mert nem a hiányokra irányul a figyelem, hanem az értékekre és az erősségekre, nem a „mit nem tud már”, hanem a „ki volt” kerül középpontba.

Fontos: nem javítjuk ki, hanem kapcsolódunk

Ebben a helyzetben nem a realitást erőltetjük, hanem az érzelmi valósághoz kapcsolódunk. Ha a demenciával élő beteg egy régi életszakaszban „él”, nem feltétlenül szükséges visszahúzni a jelenbe. Sokszor elég együtt maradni abban az élményben, ahol ő most van.

Kommunikáció

A gondozónő beszéljen lassan, rövid mondatokban, barátságos hangon, kedvesen, mosolyogva. Ne javítsa ki a beteget, és várja meg türelmesen, míg válaszol. Legyen nyugodt és türelmes. A demenciával élő ember gyakran jobban reagál nonverbális jeleinkre, mint a szavakra.  Hogyan kommunikáljunk demens beteggel?

 1. Ábra:Ezen az ábrán látható, hogy melyek az első találkozás aranyszabályai: időzítés, fokozatosság, családtag jelenléte.

Konfliktuskezelés

Ha a beteg ellenáll, és egyáltalán nem akarja elfogadni a gondozónőt, esetleg dühös vagy szorong, a legrosszabb, amit tehetünk, a vitatkozás vagy az erőltetés.

• Ne vitázzunk: Ha nem akar valamit (például fürdeni vagy felöltözni), ne próbáljuk észérvekkel meggyőzni. Valószínűleg még mindig bizalmatlan a gondozónővel vagy egyszerűen csak szégyenlős. Csak fokozza a feszültséget, ha erőltetjük a dolgot. Inkább tereljük el a figyelmét, majd később próbáljuk újra.
• Közös tevékenység: A gondozónő kérjen tőle segítséget egyszerű dolgokban pl. szalvéták összehajtogatása, asztalterítés, közös tea készítése. Így ő is hasznosnak érzi magát, és a közös tevékenység, munka során közelebb kerülhet hozzá.
• Kedvelt elfoglaltságok: Ha szeret zenét hallgatni, tévézni, a gondozónő csatlakozhat hozzá.

 Az elutasítás természetes első reakció

A demenciával élő ember elutasítása legtöbbször nem a gondozónőnek szól, hanem a helyzetnek. Egy idegen megjelenése az ő valóságában fenyegetést jelenthet: nem tudja pontosan, ki áll előtte, mit akar, mi fog történni. A bizonytalanság szorongást szül, a szorongás pedig gyakran védekező reakcióban jelenik meg. A „Maga nem kell ide!”, „Menjen innen!” sokszor valójában azt jelenti: „Félek.”

Egy demenciával élő ember folyamatosan olyan helyzetekben érzi magát, amelyeket nem ért, és amelyekben kiszolgáltatottnak érzi magát. Sokszor  előfordul, hogy a beteg egy korábbi életszakasz élményét vetíti a jelenre, és nem a gondozónőt látja, hanem egy régi szereplőt.

Érdemes ilyenkor lassítani, nem vitatkozni, nem bizonygatni a magunk igazát. A rövid, nyugodt válaszok és a csendes jelenlét hatékonyabbak, mint a magyarázkodás. Segít, ha a gondozónő előre elfogadja: az elutasítás valószínűleg megtörténik, de ez nem a kudarc jele.

A legjobb az, ha az elutasítást nem személyes támadásként, hanem félelemből fakadó jelzésként kezeli, és képes nyugodt maradni. Ez a nyugalom pedig idővel átragad a betegre is. És gyakran éppen ez az a csendes kitartás, amely végül bizalommá formálja az ellenállást.

A bizalom hosszú folyamat

Egy demens beteg számára az új gondozónő elfogadása hosszú folyamat. Nem szabad siettetni, erőltetni. A fokozatosság, az érzelmi ráhangolódás, a türelmes kommunikáció és a közös tevékenységek segítenek abban, hogy a gondozónőt jobban és hamarabb el tudja fogadni.

A bizalom nem azzal kezdődik, hogy bemutatkozunk, hanem azzal, hogy érdeklődünk az élettörténete, személye, múltja iránt. A demenciával élő ember számára a múlt nem csupán emlék.
Sokszor ez az egyetlen biztos talaj a lába alatt. 

Fontos!

 A weboldalon és a cikkben megjelenő információk és tanácsok kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi diagnózisnak sem egyéni terápiás javaslatnak.

A weboldal üzemeltetője/szerzője semmilyen felelősséget nem vállal az információk felhasználásából eredő esetleges közvetlen vagy közvetett károkért, egészségügyi problémákért vagy félreértésekért. Mindenki saját felelősségére alkalmazza a leírtakat. Bármilyen életmódbeli változtatás vagy kiegészítő terápia alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával.”

Forrás:

Az Idős Generációk Tisztelete és Méltósága – Hogy segíts!

 Házi segítségnyújtás – Mik az otthoni gondozás előnyei és hátrányai, amit mérlegelnie kell? – SZRFK

A szerzőről

Szatmári Zsuzsa – demencia gondozó, mentálhigiénés asszisztens

Több mint 12 éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezem demenciával élő betegek és idősek gondozásában. Célom, hogy a demenciával kapcsolatos ismereteket érthető, a mindennapi életben is alkalmazható gyakorlati tanácsokká fordítsam le, segítve ezzel a családok együttélését a betegséggel. Számos szakmai könyv szerzőjeként és népszerű Facebook-oldalam alapítójaként célom, hogy érthető és főleg használható útmutatást nyújtsak mindazoknak, akik demenciával élő szeretteikről gondoskodnak.