Tartalom

Bolyongás és menési kényszer a demenciában. 1

Mit jelent a bolyongás és a menési kényszer?. 1

Miért merül ki a család?. 2

Mi állhat a hátttérben? Az okok. 2

Mit lehet tenni abban az esetben, ha demens szerettünk bolyong?. 2

Miért forduljanak orvoshoz?. 2

Alkalmazkodás. 3

Hogyan tegyük biztonságossá a környezetet?. 3

Amikor eljön a döntés ideje. 3

Bolyongás és menési kényszer 

Mit jelent a bolyongás és a menési kényszer?

Egy demens beteggel történő együttélés során gyakran találkozhatnak a hozzátartozók azzal a tünettel, hogy szerettük képtelen egy helyben maradni. Jön-megy, „mászkál”, kis pihenőkkel egész nap. Ez a bolyongás, vagy menési kényszer, azonban a kettő között van egy kis különbség.

A bolyongás során a demens beteg cél nélkül kóborol. Elindul a konyhába, de a folyosón megáll, tanácstalanul körbenéz, majd elindul egy másik irányba. A bolyongás gyakran tájékozódási zavarral párosul: a demenciával élő beteg nem ismeri fel a saját otthonát és időben sem tud tájékozódni.

A menési kényszer ennél sürgetőbb belső inger. Ilyenkor a beteget hajtja a belső feszültség. Megállás nélkül rója a köröket a szobában, fel-alá jár a folyosón, és ha megpróbálják leültetni, szinte azonnal újra felpattan és indul tovább. Gyakran meg is mondja hova megy: haza, vagy dolgozni.

1.Ábra:Bolyongás és menési kényszer-mi áll a háttérben? 

 Miért merül ki a család?

A bolyongó beteg gondozása az egyik legnehezebb feladat. Nem „klasszikus” gondozási feladatról van szó (ahol segíteni kell az evésben, vagy az öltözködésben), hanem egy állandó, 24 órás készültségről, felügyeletről. Ez borzasztóan kimerítő, és energiarabló.

Amikor a beteg éjjel-nappal "mászkál", a családtagok nem tudnak pihenni, aludni. Minden neszre felriadnak: „Mi volt ez a zaj? Vajon most mit csinál? Lehet, hogy nem találja a WC-t?” Ez a folyamatos éberség felőrli az idegeket. A gondozó hozzátartozó soha nem lazíthat (még egy zuhanyzás erejéig sem), mert fél, hogy ez alatt az idő alatt történik valami baj. Ez a folytonos készenlét és alváshiány oda vezet, hogy a családtagok hamar megbetegszenek a kimerültségtől.

Mi állhat a hátttérben? Az okok

Érdemes megvizsgálni, mi válthatja ki, vagy erősítheti fel a járkálást. A demenciával élő beteg gyakran nem tudja szavakkal kifejezni a szükségleteit, ezért a lábaival „beszél”.

1. Fizikai igények: Lehet, hogy éhes, szomjas, vagy éppen a mosdót keresi, de nem találja.
2. Fájdalom: Például egy kezeletlen ízületi fájdalom is okozhatja, hogy nem tud megülni. Még több a fájdalom felismeréséről:A néma segélykiáltás: Hogyan ismerjük fel a fájdalmat demens
3. Unalom vagy szorongás: Ha napközben nincs elég inger, a járkálás lesz az egyetlen „program”. Ugyanakkor a túl sok zaj (tévé, hangos beszéd) is kiválthatja folyamatos járkálást.
4. Naplemente szindróma: Sok demens betegnél a késő délutáni órákban fokozódik a nyugtalanság.

2.Ábra:Bolyongás, "gyakori járkálás"okai 

Mit lehet tenni abban az esetben, ha demens szerettünk bolyong?

Próbálja megfigyelni, mikor kezdődik, vagy fokozódik a járkálás. Ha sikerül összefüggést találni valamilyen esemény és a bolyongás között, akkor rájöhetünk arra, hogy mi váltja ki a menési kényszert. Ha tudjuk, kezelhetjük az okot és így csillapíthatjuk a beteg félelmét és a nyugtalanságát is. Így kevesebbszer bolyong demenciával élő gondozottunk.

 Miért forduljanak orvoshoz?

Nagyon fontos, hogy az éjszakai bolyongást és a fokozódó nyugtalanságot jelezze a kezelőorvosnak. Az orvos segíthet kideríteni, hogy nem e gyógyszer mellékhatás, vagy egy fertőzés ( például húgyúti gyulladás )okozza-e a zavartságot és a menési kényszert. Az orvos olyan készítményeket is javasolhat, csökkentik azt a belső szorongást, ami miatt a beteg éjjel felkel. Ne várja meg, amíg a teljesen kimerül. Ha szól az orvosnak az fontos ahhoz, Ön és demens szerette is nyugodtabbak legyenek.

Alkalmazkodás

A bolyongást sokszor nem lehet „meggyógyítani”, vagy tiltással megállítani, ezért a legjobb amit tehetünk, az alkalmazkodás. Ez azonban rengeteg türelmet és energiát igényel. Két dolog, amivel alkalmazkodhatunk a beteg igényeihez:

• Közös séta: ha hagyják, hogy a beteg "kijárkálja" magából a feszültséget, azzal csökkenthető az ingerlékenysége, a feszültsége, szorongása, és így a mozgásigénye is.
• Biztonság: a környezetet is a beteg igényeihez kell igazítani. A bútorok átrendezése, a biztonságos, akadálymentes útvonalak kialakítása hozzájárul, hogy a menési kényszer ne vezessen balesethez.

Hogyan tegyük biztonságossá a környezetet?

Mivel a menési kényszert teljesen megállítani szinte lehetetlen, a cél a biztonságos „mozgástér” kialakítása ( a teljesség igénye nélküli felsorolás következik. Következő blog cikkünkben a biztonság megteremtése lesz a téma, ahol részletesebben foglalkozunk ezzel a kérdéssel).

• Vizuális trükk: Egy fekete szőnyeg a bejárati ajtó előtt a demens beteg szemében sokszor „ároknak” vagy lyuknak tűnik, így nem mer rálépni, ez megállíthatja abban, hogy az ajtóhoz menjen rángatni a kilincset.
• Mozgásérzékelő lámpa: Ha elindul éjszaka, legalább látja, hogy hová lép.
• Botlásveszély megszüntetése: Szedjék fel a kisebb szőnyegeket és a futószőnyegeket, vagy rögzítsék őket kétoldalú ragasztóval. A padlón futó kábeleket rejtsék el kábelcsatornába.

Amikor eljön a döntés ideje

Amikor a bolyongás és a menési kényszer állandósul, eljön egy pont, ahol a szeretet már nem elég ahhoz, hogy kompenzálja az alváshiányt és a kimerültséget. Sokan ekkor hozzák meg azt a fájdalmas döntést, hogy bentlakásos intézményt keresnek demens szerettük számára. Ez nem azért történik, mert nem szeretik őt, hanem mert az emberi szervezetnek szüksége van alvásra, pihenésre. Ha hónapokon át minden éjjel keveset alszanak, virrasztanak, és napközben egy percre sem vehetik le a szemüket a szerettükről, az kimerüléshez, majd összeomláshoz vezet.

Ilyenkor gyakran megjelenik a maró bűntudat: „Cserben hagyom őt....” De fontos tudatosítani, vagy akár hangosan ki is mondani: nem szégyen elfáradni. Nem mindenki bírja, és senki sem robot. Amikor Ön a végkimerülés szélén áll, az intézeti elhelyezés nem „cserbenhagyás”, hanem  túlélés. Mindenki maga érzi, hol az a határ, amikor már egyszerűen nem megy tovább. Többet is megtudhat az "egyedül gondozás"témájáról:Demens beteg gondozása egyedül, segítség nélkül – miért vesz

Fontos!

 A weboldalon és a cikkben megjelenő információk és tanácsok kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi diagnózisnak, sem egyéni terápiás javaslatnak.

A weboldal üzemeltetője/szerzője semmilyen felelősséget nem vállal az információk felhasználásából eredő esetleges közvetlen vagy közvetett károkért, egészségügyi problémákért vagy félreértésekért. Mindenki saját felelősségére alkalmazza a leírtakat. Bármilyen életmódbeli változtatás vagy kiegészítő terápia alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával.”

A szerzőről

Szatmári Zsuzsa – demencia gondozó, mentálhigiénés asszisztens

Több mint 12 éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezem demenciával élő betegek és idősek gondozásában. Célom, hogy a demenciával kapcsolatos ismereteket érthető, a mindennapi életben is alkalmazható gyakorlati tanácsokká fordítsam le, segítve ezzel a családok együttélését a betegséggel. Számos szakmai könyv szerzőjeként Gyakorlati Útmutató demens betegek gondozásáhozés népszerű Facebook-oldalam alapítójaként célom, hogy érthető és főleg használható útmutatást nyújtsak mindazoknak, akik demenciával élő szeretteikről gondoskodnak.